Főoldal
!!! AKTUÁLIS !!!
Kapcsolat
Bemutatkozó
Miért éppen Lélekmesék?
BabaBibe Játszócsoport kisgyermekeknek
Szülő-csecsemő és kisgyermek konzultáció
Kincskereső Meseterápiás Módszer
Bibe Intuitív Szülő Program
Kommunikációs tréning szülőknek
Szakmai partnerek...
Galéria

Érdekességek a meseterápiáról

A mese befogadása

A meséket mindenki más-más módon fogadja be. A legfontosabb, hogy mindig alaposan, lassan és türelmesen olvassuk. Amikor végeztünk egy mesével, várjuk meg, amíg szép lassan lecseng bennünk. Egy kicsit még vele maradunk, a mese pedig velünk. Mint ahogyan az álmok esetében is, egy darabig még az ő világukban időzünk. A mese értelmezése tudatossá teszi a képeket és az összefüggéseket. Megmutatja egyrészt a kép és a cselekmény, másrészt pedig a lelki struktúra és a lélekben lezajló változások között fennálló kapcsolatokat. A pszichológia és az irodalomtudomány egymást támogatják a szimbólumkutatásban. Mindkettő a hermeneutika elvein alapul: az egy bizonyos szimbólumnak tulajdonított jelentésnek az egész mesében meg kell állnia a helyét, ugyanígy más mesék alkotta nagyobb egészben és rokon mítoszok meséiben is, akárcsak régi népek vallási hagyományában. A szimbólumok nyelve, amelyet ma már mélyrehatóan ismerünk, lényeges vonásait tekintve párhuzamos a különböző kultúrkörökben. Az a nyelv, amelyet az egyes népek beszének, helyről helyre változik, de a képek nyelve lényegét tekintve azonos.

/Paul Emanuel Müller - Figyelem és szeretet/

 

A kívánságokról

Így november vége felé egyre gyakrabban találhatjuk szembe magunkat a karácsonyi ünnepek közelségére felhívó hirdetésekkel, reklámokkal, különböző felhívásokkal. Óhatatlanul eszembe jutottak ennek kapcsán a kívánságok, melyek ilyenkor első sorban a gyerekek részéről fogalmazódnak meg. Ugyanakkor nekünk, felnőtteknek is a mindennapos életünk során - talán észre sem vesszük - mégis sokszor vannak kívánságaink; sokszor valaminek a teljesülését kívánjuk, vagy pont ellenkezőleg, valamilyen esemény bekövetkezésétől próbáljuk óvni önmagunkat. Ilyenkor, Karácsony előtt talán a bennünk élő gyermek is megfogalmaz egy-egy konkrét kívánságot. 
A mesékben nagyon sokszor előfordulnak a kívánságok, s az esetek többségében valahogy teljesülnek is.
Mi is van a kívánságok mögött? Mit is szeretnénk valójában? 
 
"A kívánságokban olyan jövőt álmodunk magunknak, amely a legmélyebb valónkkal függ össze;(....) A kívánságban reményt teremtünk a magunk számára, amelyet fenntartunk; a kívánságban az fejeződik ki, hogy hiszünk a helyzet megváltoztathatóságában: mert ha már nincsenek kívánságaink, akkor rezignálttá váltunk, és elakadtunk. A kívánság a mindenkiben ott lakó gyermek egyik megjelenési formája, és a bennünk lakó felnőtt dolga, hogy miután meghallotta a kívánságot, kritikusan szemlélje azt, megkülönböztesse a lehetségest a lehetetlentől, a kettőt szembeállítsa, és ezáltal kitágítsa lehetőségeinket. Még valami rejlik a kívánságban: az a mélységes remény, hogy történhet valami váratlan, előre nem látott dolog, anélkül, hogy tennénk érte valamit; bekövetkezhet olyan változás is, amelyet nem terveztünk előre, és nem szolgáltunk meg."
/Verena Kast - Férfi és nő a mesében/


Aki velünk tart a mesecsoporton, valami hasonlóra is számíthat:


A hosszú út vándorának akkor is lesznek nehéz percei, ha ízes, kívánatos jutalommal kecsegtet az úti cél. Ilyenkor mintha mindig hegynek fölfelé kellene kapaszkodni. Másokhoz hasonlóan néha én is úgy érzem, főleg ha nehezen megmászhatónak ígérkezik az előttem álló szakasz, hogy már testileg sem bírom tovább. Ezekben a nehéz pillanatokban szükségszerűen megkísérti az embert a gondolat, hogy a végső célról elfeledkezve jó lenne egy tapodtat sem mozdulni onnan, ahová már eljutott. 
Merőben más helyzet ez, mint korábban, amikor igenis megengedhettük magunknak, hogy pihenjünk, sőt ünnepeljünk. Ilyenkor nem használ a pihenő, pedig fogytán az erőnk. Jó lenne megint megállni -bár ezúttal inkább azért, hogy átnézzük a felszerelésünket.
Ami engem illet, az alapvetően fontos állomásokon mindig rájövök, hogy a hátizsákomban tucatjával lapulnak dolgok, amelyeket semmi szükség tovább cipelnem; csak azért vannak még benne, mert valamikor hasznukat vettem, vagy mert valaki megkért, hogy vigyem őket, míg másokat nélkülözhetetlennek hittem, vagy nem volt szívem útközben eldobálni, vagy azért vittem őket, mert sokat küzdöttem értük, vagy csak úgy, ok nélkül... /Jorge Bucay/

 

Mit tud adni a mese egy felnőtt ember számára?

Hétköznapi életünk során nem is gondoljuk, hogy nekünk felnőtteknek is mennyi mindent tud adni a MESE. Amikor a meseterápiás csoportokban, meseműhelyeken egy-egy téma mentén foglalkozunk a mesével, pontosan ezt tesszük:

A mesék megmozgatják fantáziánkat. Minél idősebb leszek, annál mélyebben él bennem a meggyőződés, hogy a fantázia az emberiség egyik legértékesebb energiaforrása. Engedjük, hát, hogy a mesék hassanak ránk, megmozgassák képzelőerőnket, mert ezáltal lehetővé válhat számunkra,hogy más megoldásokat is el tudjunk képzelni, mint amilyeneket megszokásból választunk. Ezáltal több alkotóerő támad bennünk. Ha a mesék jelentőségéről beszélünk, akkor tipikus emberi problémákról és tipikus fejlődési folyamatokról gondolkodunk, egyszerűen magáról az életről. A mesékkel való foglalkozást az teszi számunkra izgalmassá és megnyugtatóvá, hogy azok képzelőerőnket, érzéseinket szólítják meg és arra serkentenek bennünket, hogy elgondolkodjunk az életről.
/Verena Kast - Férfi és nő a mesében/

A mese a mag.....

A mese a mag, s mi vagyunk a termőföld. Már a mese hallgatása is azt az élményt nyújtja hogy mi vagyunk botladozó vagy győzedelmeskedő hősnője. Ha farkas-történetet hallunk, utána egy ideig farkas módjára járunk-kelünk, viselkedünk. Ha egy fiókáját meglelő galamb történetét halljuk, utána egy ideig mintha tollas mellkasunk mögött mozdulna valami. Ha arról szól a mese, hogy a hetedik sárkány karmai közül sikerült visszaszerezni a csodás gyöngyszemet, akkor kimerültséget és megelégedettséget érzünk. Nagyon valóságos tudás vésődik belénk a mese hallgatása révén.
/Clarissa Pinkola Estés/


Hiszek a mesék erejében, mély gyökereiben 

és tudásom legjavával igyekszem dolgozni - önismereti csoportokban és egyéni segítő beszélgetések formájában is - azokkal a felnőttekkel, akik különböző szerepeiknek eleget téve teszik dolgukat a mindennapokban.

A mesék világa, a bennük megjelenő szimbólumok, segítő üzenetek belső utazásra hívnak, izgalmas felfedezések, rejtett kincseket "ásnak" elő. 
Munkám során folyamatosan szembesülök olyan életutakkal, kérdésekkel, melyekre a mesék adott esetben gyógyírt, a történések megértéséhez segítséget adnak, adtak. 

A Kincskereső Meseterápiás Módszer elsajátítása során a feldolgozásra kerülő mesék, mondák, drámák, operák és filmek is mind arról tanúskodtak, hogy fejlődésünk élethosszig tart, s hogy lelki folyamataink egy-egy mese olvasása, film megtekintése kapcsán mennyire befolyásolják viszonyunkat az adott szereplőkhöz, hősökhöz, az egész cselekményhez. 
Közelebb visznek önmagunkhoz, a bennünk élő - sokszor elakadt, megrekedt - képek tisztázáshoz, a megértéshez.
Épp ezért, az "itt és most" számomra nagyon hangsúlyos a mesékkel való munkában, hiszen minden egyes alkalommal, amikor újra olvasok/olvastam egy mesét, valami újat ad/adott, valami más válik/vált benne fontossá.
Ha úgy gondolod, hogy szívesen tennél próbát a mesék segítségével az önismeret és a fejlődés útján, de mindezt inkább egyéni formában szeretnéd megtenni, úgy várlak szeretettel Zuglóban!
Cím: Budapest, XIV. Gyarmat u. 74/A 
Előzetes időpontegyeztetés: 06-20-386-5451


Ismét levettem a polcomról azt a könyvet, amit 25 éve kaptam érettségire egy középiskolai tanáromtól

Megint találtam benne gyöngyszemet. A könyv 1975-ben jelent meg, a gyerekek által írt versek a mai napig aktuálisak benne. Azt hiszem ennél inspirálóbb hívás a Hétköznapi Mesecsoportba nem is lehetne...., mert
van közünk egymáshoz és önmagunkhoz is 
:)

Ingrid Sjöstrandmesecsoport
Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,mit csinálok?
És hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él
épp most,
és akitől függ,hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.

/Ami a szívedet nyomja -mai svéd gyermekversek/

Részlet Antalfai Márta "A női lélek útja mondákban és mesékben" c. könyvéből,

mert fontosnak tartom, hogy mindenki, akit érdekel a meseterápiában rejlő lehetőség, bepillanthasson abba, hogy: 
"Hogyan működik a meseterápia?

(...) A meseterápia folyamatában megtapasztalhatják a résztvevők, hogy a meseválasztásukban mindig az egyén személyes problémája, nemegyszer sorsa, a lelke mélyén húzódó, a kollektív tudattalanhoz kapcsolódó komplexusa jelenik meg. Van,amikor ez "csak" egyszerű konfliktus, amit a "mese segítségével" - közvetetten - maga is meg tud oldani (pl. szülő-gyermek konfliktus, párkapcsolati problémák).A csoportos meseterápiát (úgy gyermekeknél, mint felnőtteknél) relaxációval kezdjük. Ebben az állapotban mindenki felidézi választott, kedvenc meséjét (meséit) és abból egy jelenetet, vagy egy szerepőt, amit később le is rajzol. Az egyes foglalkozásokon ezeket a meséket lépésről-lépésre elemezzük, és próbáljuk megfejteni az adott szakasz különös jelentőséggel bíró üzeneteit. Ugyanakkor - ahogy a mesében is a hősnek -, jelen esetben az önmagát megismerni vágyónak egyedül kell rájönnie, hol akadt el életútja során, mi az, amit továbbhaladása és boldogsága érdekében korrigálnia kell. Majd külön-külön foglalkozunk minden csoporttag meséjével, úgy, hogy ahhoz a többiek is hozzáadják saját meglátásaikat. Ily módon, - a különböző mesék és a hozzájuk kapcsolódó közös érzések, érzelmek kölcsönhatásánál fogva - a terápia még intenzívebb."